2016. július 24.

00.Fejezet

Prológus

Ahol minden elkezdődött...


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, fiatal lány, név szerint Ayleen Rutherford. Szegény családban nőtt fel, az anyja varrónő, az apja földműves volt. Amikor Ayleen tizenhét esztendős lett, az édesapja megbetegedett, s a szervezete feladta a küzdelmet, meghalt. Egyedül maradt anyjával, aki minden figyelmét a lányra szentelte. Azokban az időkben egy család férfi nélkül nehezen élt meg. Ayleen azonban mindent megtett azért, hogy ne éhezzenek, de sajnos volt olyan nap, amikor nem ettek egy árva falatot sem. A lány szentül hitte, hogy minden rendbe jön, de a dolgok egyre csak rosszabbak lettek. A holtpont akkor érkezett el, amikor Ayleen édesanyja is megbetegedett. A lány kétségbe volt esve, nem tudta, mit tehetne, hiszen nemhogy gyógyszerre, de még ételre sem volt pénzük. Pontosan egy évvel férje halála után, Ayleen édesanyja, Charlotte is lehunyta smaragdként csillogó szemeit, s örök nyugalomra tért. A lány teljesen egyedül maradt eme kilátástalan világban, de szerencsére talpraesett volt, és sikerült előteremtenie az ételre szánt pénzt, tisztességes munkával. Nyitott egy saját boltot, ahol gyógynövényeket árult. Mindig is szeretett a nagymamája régi könyveiből tanulni, így értett ehhez. Mindenki hozzá járt, mert a kedves lányka hasznos dolgokat árult, s nem aranyáron tette azt.
Ayleen immáron betöltötte a huszadik esztendejét, amikor egy sürgős küldemény érkezett a házhoz, egyenesen a királyi palotából. A fiatal nő elnézést kérve az ott lévő vásárlóktól, félrevonult, és kinyitotta a vörös, királyi pecséttel ellátott borítékot.

,, Kedves Ayleen Rutherford!
Ezennel meghívom Önt a palotába, királyi gyógynövényesnek. Három napot adok arra, hogy minden holmiját összecsomagolja, s a harmadik napon egy hintót küldök Önért!
Tisztelettel, II. Ivan."

E rövidke kis üzenet képes volt a legboldogabbá tenni Ayleen-t, és zárás után már pakolni is kezdett.
Három nap alatt minden fontos dolgot elpakolt, a temetőben rendbe rakta szeretett szülei, nagyszülei sírját, majd az utolsó napon minden hozzá közel álló városbelinek - azaz majdnem mindenkinek - egy-egy borítékban félretett szükséges orvosságokat. Tudta, kinek mi kell.
Harmadnapon a hintó pontban kilenc órára ott volt Ayleen háza előtt. A lány könnyes búcsút véve az apró, s megannyi emléket őrző házikótól, beszállt a hintóba, figyelve, ahogy egyre távolodik otthonától.
A király kedvesen fogadta, s elmondta neki, hogy azért őt választotta, mert a városban mindenki róla beszél, és rengetegen dicsérik. Ayleen nagyon örült ennek, ahogy annak is, hogy a király maga intézte felé e szép szavakat. Az - akkor még fiatal - király megigézte Ayleen-t, de a közösségben elfoglalt szerepe miatt, nem táplálhatott iránta komolyabb érzelmeket.


§      §      §      §      §

Teltek, múltak a napok, a hetek, a hónapok, s észrevétlenül elröppent két év. Ayleen nagyon jól érezte magát a palotában, és kifejezetten örült annak, hogy az évek során sem veszítette el a király bizalmát. Sőt, mi több, a férfi egyre jobban, s jobban bízott benne, így már nem csak király-alattvaló viszony volt közöttük, hanem szinte már barátság is. Ezt Ayleen először lehetetlennek gondolta, de mint kiderült, korántsem az. A nő gyengéd érzései nem enyhültek Ivan iránt, s ezt a férfi is tudta. Tisztázták egymással, ugyanúgy éreznek, és az ok, ami miatt nem lehettek együtt az az volt, hogy Ayleen más társadalmi körbe tartozott. Ezt elfogadták mind a ketten. Igaz, a férfi könnyedén elvehette volna a nőt, de félt. Félt, Ayleen nem bírná a nemesi életet - s ebben nem volt semmi lenéző szándék. Egyszerűen csak az volt a helyzet, hogy az emberek így is összesúgtak a háta mögött, és ismerve a fiatal nő érzékeny természetét, ha ezt tudta volna, biztosan bántotta volna a dolog. Így Ivan nem lépett, hanem négy év letelte alatt, végignézte, ahogy az, akit szívből szeret elhagyja a palotát, hogy megházasodjon. A szíve szakadt meg, de nem akarta megfosztani a boldogságtól.
Ivan nehezen ugyan, de időközben lemondott Ayleen-ról, és talált magának egy rendes, bár fiatal leányt, aki a szomszédos királyság hercegnője volt. Összeházasodtak, s született egy gyermekük.
Ayleen-ról sokáig nem hallott semmit, és ez aggasztotta ugyan, de próbált nem gondolni rá. Egyre nehezebben ment neki a papír-és az egyéb munka is, így megkérte barátját, s egyben csatlósát, hogy nézzen rá a nőre. A hűséges barát, Richard először próbálta lebeszélni, rávenni, hogy verje ki a fejéből végre Ayleen-t, de Ivan nem hallgatott rá, így kénytelen volt elmenni a városba, és megnézni, mi van a nővel. Az, ami fogadta azonban nem volt valami boldog...
A férj, a férj édesanyja, és egy csecsemő voltak a házban. A férfi gondterhelt volt, az asszony erősen gondolkozott. Ez a kép nem tetszett Richard-nak, ezért kérdezősködni kezdett az emberektől, hogy mi történt a mindenki által kedvelt Ayleen-nal. Végül egy idős hölgy adta meg neki a választ azzal, hogy elvezette a temetőbe, Ayleen sírjához. A nő meghalt. Később Richard azt is megtudta, hogy terhes volt, és szülés közben legyengült, nem bírta, belehalt. Ezekkel a hírekkel ment vissza a palotába, a már amúgy is összetört Ivan-hoz. Amint a király ezt megtudta, szinte hallani lehetett szívét, ahogy szilánkokra törik. S akkor felzokogott. Addig senki sem látta Őt, a nagy, és erős királyt sírni. De a tudat, hogy Ayleen meghalt, megőrjítette. Egyre csak az járt a fejében, hogy el sem tudott tőle köszönni rendesen. Richard azt is elmondta neki, hogy a gyermek, akit Ayleen a szíve alatt hordott, még él, de az anyatej hiánya miatt le van gyengülve. Eddig egy városbéli nő nyújtott segítséget, aki szintén nemrég hozott világra egy gyermeket, de sajnos ő már nem tud segíteni tovább a kisgyermeken. Ekkor Ivan elhatározta, hogy Ayleen újszülött gyermekét a palotába hozatja, és felneveli. Az édesapja először nem akarta engedni, de utána rájött, hogy jobb sorsa lesz a királynál, mint nála. Ugyanis egy vasa sem volt.
A csecsemőt a királyné szoptatta, így sikerült visszanyernie az erejét, s úgy, mint egy leendő szolgálót, Ivan adoptálta a gyermeket. A kislányt, akit igaz szerelme hozott világra. A kislányt, aki máris elveszítette a családját. A kislányt, akit Cassandra-nak hívnak.

¤


Nos, sziasztok!:)
Örülök, hogy 12 emberke már fel is iratkozott a blogra. Ez lenne hát a prológus. Remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Szerettem volna mindenféleképpen bemutatni a múltat, hogy értsetek majd pár dolgot az elkövetkezendőkben. :)
Az első fejezetben már Cassandra szemszögéből olvashattok, és betekinthettek majd az életébe. 
Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett! :)

Következő rész érkezése: 07.31.(vasárnap)

Ölelés, Leah.

12 megjegyzés:

  1. Hát, Drága...
    Le a kalappal! Csodás lett. *-*
    Várom a kövit. Várom Cody herceget.^^ ♥♥♥

    xx. Lori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!:)
      Én is várom a reakcióid Cody herceg cselekedeteire. ;) ♥

      - Leah

      Törlés
  2. Szia Leah.

    Vess meg, de nekem több ponton is az Akagami ni Shirayukihime c. animr ugrott be. Példálul az, hogy gyógynövényekkel kerekedett Ayleen, ráadásul az is stímmelt, higy hátrahagyott mindenkinek egy-egy borítékot. Egyébként nagyon tetszett, alig várom a folytatást.

    Ölel,
    Kanna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Drága!
      Nem vetlek meg, mert az az anime adta az ötletet a történethez, viszont a későbbiekben már nem fog ennyire hajazni rá! :)
      Köszönöm, hogy írtál! ♥

      - Leah

      Törlés
  3. Leah lehet, hogy hajaz az Aakagami no Shirayuki-himére, DE...............................................Kicseszett jó lett! FOLYTATÁST KÖVETELEK!

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Az elején nem teljesen értettem, hogy mire akarsz kilyukadni a prológusnál. Hiszen a fülszövegben az volt, hogy a lány főz, itt meg győgynövényekkel foglalkozik. Ott egész életében a palotában élt, itt viszont csak 20 éves korában került oda. De persze a végére minden kitisztult, nem számítottam rá, hogy Cassandra anyjának a történetét meséled el.
    Tetszett, ahogy fogalmaztál, olyan meseszerű volt az egész, és ha belegondolok, az egész történet ezt a hatást kelti. Igaz, volt néhány olyan mondat, ami kizökkentett ebből, amikor már nem "meséltél", hanem csak szigorúan a tényekre szorítkoztál.
    Összességében tetszett az előszó, kíváncsian várom az első fejezetet :)

    Szimy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szimy! :)
      Szerettem volna ezzel kezdeni, mert annak, hogy Cassandrának az édesanyja és a Király ilyen közel voltak egymáshoz sok szerepe lett a későbbiek során. Sőt... :)
      Örülök, hogy írtál, nagyon jól esik!
      A következő fejezetnél találkozunk! :)

      - Leah

      Törlés
  5. Kedves Leah!
    Hagyj mondjam, hogy büszke lehetsz magadra!
    A blog annyira hívogató, annyira gyönyörű és hogy ez a két kezed munkája!
    Csak gratulálni tudok.
    Másrészt az írásod elképesztő! Először nem értettem, hogy a prológus E/3, a füles E/1, nagyon rég olvastam prológust, ami ennyire előre nyúlt volna, de elképesztően jó volt! (szóismétlés és fogalmazás lvl 99999901)
    Komolyan olyan volt, mint egy igazi mese. Remek bevezető, ami sok jó kecsegtet.
    Sok sikert a továbbiakban, nehogy abab merd hagyni, bárki bármit is mond!

    Ölel: Lucia :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucia!
      Köszönöm szépen a szavaid! Igyekeztem beleadni mindent, és maximálisan elégedett vagyok vele. Remélem, hogy végig így fog maradni. :)
      Majdnem sikerült megríkatnod, és ezt komolyan mondom! :')
      Köszönöm szépen, hogy írtál, rengeteget jelent nekem!

      - Leah

      Törlés
  6. Drága Leah!
    Nem szokásom ilyen típusú történeteket olvasni, de nem is tudom miért, most kivételt tettem. Nem bántam meg, nagyon jól írsz!
    Kim

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kim!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :)

      - Leah

      Törlés